Person-centred protocol
What kind of situations are worth bringing to person-centered supervision?
Why choose person-centered supervision?
Mert itt nem az eszközökről, hanem a saját megéléseidről lehet biztonságban beszélni.
Segít felfedezni, hol veszett el az empátia, a belső hitelesség, a valódi kapcsolódás.
Teret ad az önreflexiónak, nem ítélkezik, nem siet megoldást adni.
Segít újra kapcsolódni önmagadhoz – és ezen keresztül a klienshez is.
Connection stuck with the client
Úgy érzed, „nem találjátok egymást”, nincs valódi kapcsolat, miközben minden „szakmailag rendben van”.
Nehézséget okoz az empatikus ráhangolódás vagy a feltétel nélküli elfogadás.
Úgy érzed, a kliens „provokál”, „manipulál”, de nem tudod eldönteni, ez benned mit mozgat meg.
You have strong emotional reactions towards the client
Nagyon szimpatikus vagy épp nagyon irritáló számodra a kliens.
Nehéz megőrizned a belső egyensúlyod az ülések után.
Úgy érzed, „túl közel kerül hozzád” vagy nem tudod tartani a határokat.
Self-awareness dilemmas, identity crises in your professional role
Kételyeid vannak: „jó terapeuta vagyok egyáltalán?”
Úgy érzed, másképp kellene működnöd, mint ahogy te hitelesen tudsz.
Változott az élethelyzeted (pl. szülővé válás, gyász, betegség), és ez hatással van a szakmai működésedre is.
Role conflict or overload
Sokféle szerep között kell egyensúlyoznod (pl. tanácsadó, oktató, segítő), és ez belső konfliktust okoz.
Elbizonytalanodsz, hogy meddig vagy a kliens segítője, és hol kezdődik az ő autonómiája.
Burnout jeleit tapasztalod magadon, de nehéz erről nyíltan beszélni.
If your usual tools keep "not working"
Kognitív, viselkedéses vagy rendszerszintű technikák nem hoznak áttörést, és úgy érzed, újra kell gondolnod, hogyan kapcsolódsz.
Olyan kliensek, akik nem kérnek konkrét technikai megoldást, hanem „csak beszélni szeretnének” – és ez benned ellenállást vagy tanácstalanságot vált ki.
Client personality, who holds up a mirror
A kliens életútja, mintázatai, sérülései emlékeztetnek saját tapasztalataidra.
Úgy érzed, párhuzamosság van az ő története és a saját múltad között – és ez zavaróan hat a működésedre.
What kind of cases should you avoid bringing to a Rogers-style case discussion?
The person-centered case discussion, known as Rogers-style, isn’t always the most efficient format, especially when the focus isn’t on the relational or self-awareness aspects, but rather on technical, methodological, ethical, or diagnostic issues.
Cases with a clear focus on diagnostics
Ha azt várod, hogy mások segítsenek egy DSM-5 szerinti diagnózisok közötti tájékozódásban, mert úgy sejted, érintett lehet a kliens, és fontos lenne tudni a pontos diagnózist.
Ha a célod differenciáldiagnosztikai kérdések tisztázása (pl. borderline vagy autizmus? ADHD vagy trauma?).
Technical methodology questions
Például: „Milyen CBT eszközt használjak erre a tünetre?”, „Hogyan vezessem be az expozíciós gyakorlatokat?”, „Mi lenne a jó házi feladat?”.
A rogersi esetmegbeszélés nem módszerfókuszú, itt nincs “tanácsadás”.
Crisis situations, ethical and legal questions
Pl. öngyilkossági veszély, gyermekvédelmi bejelentési kötelezettség, titoktartás megsértése, határátlépés gyanúja.
Ezek gyors, konkrét, szakmailag egyértelmű válaszokat kívánnak, amit nem biztosít a személyközpontú forma.
If you only look for answers from the outside
For example, "What would you do?", "Give us your advice!", "Tell us what the best solution is."
If you can't or don't want to engage in self-discovery
A rogersi esetmegbeszélés alapja, hogy a segítő saját megélésével is dolgozunk. Ha ez nem vállalható épp számodra (pl. túl fáradt vagy, túl személyes lenne, védened kell magad), akkor másik forma lehet célravezetőbb.
✅ Hozd ide az esetet, ha...
nem tudsz ráhangolódni a kliensre
érzelmileg megterhel az eset, és szeretnél rá reflektálni
valami blokkolja benned az empátiát vagy elfogadást
önismereti dilemmát hoz fel benned a kliens vagy az esete
a kliens tükröt tart, hasonló élethelyzetekről, mintákról számol be, mint amiket épp megélsz, és ez megzavar
a kliens zavarba ejtően intellektualizál, nem tud érzésekkel kapcsolódni
nehezen vagy jelen hitelesen, „eljátszod” a terápiát
Checklist questions:
Tudok-e valóban empatikusan jelen lenni mellette?
Mit akadályoz abban, hogy őszintén ott legyek vele?
Elfogadom-e őt úgy, ahogy most van?
Tudok jelen lenni és vállalni a megéléseimet?
Az érdekel, én hogy vagyok ebben a helyzetben, nem az, hogy „mi legyen a következő lépés”?
Nyitott vagyok arra, hogy önismereti szinten is ránézzek az esetre?
